MOME Animációs előadás

A rendezvényt Csengeri Mária igazgatónő nyitotta meg beszédével. Köszöntötte a résztvevőket, és hangsúlyozta, hogy az ilyen programok fontos szerepet töltenek be a diákok pályaválasztásában, hiszen segítenek valós képet kapni a kreatív szakmákról és a továbbtanulási lehetőségekről. Az előadás során Dr. Vincze Zsuzsanna producer és Talabér-Glaser Eszter fesztivál- és közösségimédia-menedzser tartottak bemutatót a MOME képzéseiről. A diákok betekintést kaptak abba, hogyan zajlik az egyetemi oktatás, milyen projektekben vesznek részt a hallgatók, és milyen készségekre van szükség a kreatív területeken való érvényesüléshez.

Kiemelték a MOME Animáció és Film BA képzést, amely az animációs oktatás alapját adja. Ez a képzés nem csupán technikai tudást ad, hanem a vizuális történetmesélésre és az alkotói gondolkodásra helyezi a hangsúlyt. A hallgatók már az első évektől saját animációs projekteken dolgoznak és fokozatosan sajátítják el a teljes filmkészítési folyamatot az ötlettől a kész alkotásig. Az előadók elmondták azt is, hogy a MOME Anim miért számít híres és elismert képzésnek. A hallgatók munkái rendszeresen szerepelnek nemzetközi animációs filmfesztiválokon, és ez a szak Magyarország egyik legerősebb kreatív műhelyének számít. A képzés különlegessége, hogy nagy hangsúlyt fektet az egyéni látásmód kialakítására, valamint arra, hogy a diákok saját vizuális világot hozzanak létre.

Az eseményen a Győri SZC Sport és Kreatív Technikum több diákja is részt vett, főként a mozgókép és animáció szakos tanulók, akik érdeklődve követték az előadást és a vetítést. Számukra különösen hasznos volt az alkalom, hiszen közvetlen betekintést kaptak abba, milyen lehetőségek várják őket a kreatív felsőoktatásban. A vetítés előtt Csengeri Mária igazgatónő minden filmhez rövid bevezetőt mondott, amelyben ismertette az adott alkotást és annak hátterét, valamint felhívta a figyelmet a filmek különleges vizuális vagy tartalmi elemeire. Ez segítette a diákokat abban, hogy jobban értsék és értelmezzék a látottakat. A vetítés során a hangulat nyugodt és érdeklődő volt. A diákok figyelmesen követték a filmeket, és láthatóan lekötötte őket a különböző animációs stílusok és történetek világa. Többen a vetítés után is beszélgettek a látottakról, ami azt mutatta, hogy az előadás valóban gondolatébresztő élményt nyújtott. Az esemény végén egy résztvevő diák így nyilatkozott:

A mindössze 13 perc játékidővel rendelkező animációs filmet Tudisco Júlia, egykori MOME hallgató írta és rendezte. A történet, egyfajta teremtéstörténet újraértelmezéseként jelenik meg a néző szeme előtt, midez szavak nélkül, zenével és különféle hanghatásokkal elmesélve. Míg az előttünk megjelenő női alak a teremtést, addig a férfi a pusztítást hivatott megjeleníteni. Ketten együtt pedig ők alakítják magát az egész világot, hiszen nincsen élet a pusztulás nélkül és pusztulás sincs élet nélkül. A film hangulatához és a mondanivalójához csakugyan sokat hozzátesz a különleges képi világ, amely végigkísér minket az élet örök körforgásán, a születésen és a pusztuláson egyaránt.

Ivády Tamás 2023-ban bemutatott rövid animációs filmje egy nagymama és unokája kapcsolatát meséli el. A cselekményben a családi élet és a felnőtté válás mellett megjelenik a gyász is, mint téma és az életünket nagyban meghatározó esemény. A képi világ érzékletesen a színek és formák játékával hivatott megjeleníteni a különféle érzelmeket. A jó emlékek, valamint érzelmek színes és ragyogó megjelenést kapnak, illetve a sziluettek és formák mozgása egyfajta vibráló légkört teremt. Ezzel szemben a gyász szürke és borongós, a levegő pedig száraz. A kisfilm egy gyászfeldolgozást mesél el tele mindenféle érzelemmel, ami ilyenkor lejátszódhat az ember lelkében és életében.

Erhardt Domonkos 6 perc játékidővel rendelkező animációs rövidfilmje egy különleges, igazán retró hangulatú képzeletbeli utazás. Az egész onnan indul, hogy a budapesti éjszakában egy fiú a buszon ülve, annak ablakán tükröződve megpillant egy lányt, akivel összenéznek. Csak egy pillanat az egész, viszont a fiú akarva-akaratlanul elképzeli, milyen lenne őt ismerni vagy közösen szerelembe esni. A film a színek és alakzatok játékával érzékelteti a képzelet és a valóság határát, miközben a zene is rásegít a megfelelő légkör megteremtésére. A történet egyszerű, ugyanakkor az ember rájön, talán mégsem különbözik annyira társaiktól, hiszen megesik, hogy életünkben felmerülnek hasonló „mi lenne, ha szituációk”.

A 14 perccel rendelkező kisfilm Hárshegyi Vivientől származik, aki betekintést nyújt abba, milyen aggályok léphetnek fel valakiben egy új párkapcsolat létrejöttekor, miközben még az előzőn sem lépett túl. Az igencsak egyedi humorral rendelkező alkotás úgynevezett „trash movie” stílusban készült, amelyet büszkén is vállal. A főszereplő lány visszaemlékezésén keresztül ismerhetjük meg a múltbeli párját és a vele való kapcsolatát. Eleinte mindent beborít a rózsaszín köd, látszólag tökéletes az egész, majd jönnek a gondok, az elhidegülés és ezzel együtt a felismerés, hogy már nincs hova tovább. Lényeges, hogy az ember felülkerekedjen a rossz élményeken és tiszta lappal vágjon bele az új élményekbe.

Ezt a 2025-ben bemutatott kisfilmet Balogh Mirjána, egykori MOME hallgató írta és rendezte. Az alkotó egy kapcsolat lezárását és annak feldolgozását tárja elénk a színek, árnyalatok és különféle formák segítségével. A fő elgondolás, miszerint egy szakítás után mindkét fél ad valamit magából, és el is vesz a másikból, itt szó szerint értelmezendő. Ennek értelmében a testrészek, mint jelképek jelennek meg, és egyfajta stigmaként értelmezendő, ki mennyit adott oda magából. A központi karakter felfedezni véli egykor másnak ajándékozott fülét, amely metaforaként funkcionál, egy olyan darabka, ami hiányzik belőle már egészen régóta és most esélye nyílt rá, hogy visszaszerezze valaki más oldalán.

A Tőkés Anna által írt és rendezett rövidfilm a ritmikus gimnasztikát járja körül, és bemutatja annak árnyoldalait is. A rendezőnő számára nem volt ismeretlen a spotág, mivel korábban sok évig maga is ebben a világban mozgott. Bizalmasan tárja elénk az ebben élő lányok mosolya mögötti kemény munkát és megpróbáltatásokat. Egy rendezett és perfekcionista világot tár elénk a színek és formák okos alkalmazásával. A korábban felsorolt legtöbb kisfilmhez hasonlóan párbeszéd itt sem hangzik el, ehelyett a rendező különféle hanghatásokat alkalmaz, kiváltképp csontropogtatást. A karakterek formaábrázolása néhol túlzó, amely csak mégjobban segíti a nézőket a tornászvilág megismerésében.